2020. november 4.
– A magyar nép számára az 1956-os forradalom dicsĹséges bukás volt, amely egyrészt az idĹk során hozzájárult az elnyomás enyhítéséhez, másrészt erĹt adott az alávetettség elviseléséhez, és olyan nemzetközi elismerést szerzett a magyarság számára, amilyenben az 1848-as forradalom óta nem volt része.
Horváth Attila önkormányzati képviselĹ mondta ezeket a gondolatokat az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésére történĹ megemlékezésen, Zircen, az ’56-os emlékkĹnél. Hozzátette, a forradalom és leverése a kommunista ideológia óriási erkölcsi hitvesztését és befolyásának visszafordíthatatlan meggyengülését eredményezte az egész világon. 1956 után nem lehetett többé nem tudomásul venni, hogy a Szovjetunióban és a fennhatósága alatt álló országokban fennálló rendszerek valójában népellenes, korrupt és életképtelen totalitárius diktatúrák. A forradalomnak ez a nemzetközi hatása végsĹ soron fontos szerepet játszott a Szovjetunió és az egész keleti blokk válságához és bukásához vezetĹ folyamatban.
Horváth Attila emlékezĹbeszéde az ’56-os emlékkĹnél
A szónok beszélt a szabadságharc leverésének elĹzményeirĹl is, 1956. október 23-án békés tüntetéssel kezdĹdĹ, fegyveres felkeléssel folytatódó forradalom bontakozott ki a kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen, amely a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok beavatkozása után fegyveres szabadságharccá változott. Sorsát szovjet katonai invázió pecsételte meg november 4-én, négy nappal azután, hogy a Nagy Imre vezette magyar kormány kinyilvánította az ország semlegességét és felmondta a Varsói szerzĹdést.
Azt is elmondta, hogy a hadsereget lefegyverezték, de a magyar nép nem nyugodott bele a megszállásba. Az október 23-a után vívott fegyveres harc felkelĹi november 4-én hajnalban visszatértek az utcákra és megpróbálták a lehetetlent, bátran szembeszálltak a többezer-szeres túlerĹvel. Budapesten belül – többek között – a Széna téren, a Baross tér környékén, a korábban is forradalmi tĹązfészeknek számító Corvin köznél, de Soroksáron és Pesterzsébeten is elkeseredett harc kezdĹdött, ezzel egy idĹben pedig a vidéki városok – egyebek mellett Pécs, Miskolc, Keszthely és Sztálinváros (a mai Dunaújváros) – polgárai szintén fegyvert ragadtak. Dunapentelén például a reguláris helyĹrség látta el hadianyaggal a felkelĹket. A szovjet páncélosok nem tettek különbséget a katonai és a polgári célpontok között, és a Nagykörúton és máshol egyenesen a lakóházakat lĹtték. A lakosság az óvóhelyekre menekült. Budapest szovjet katonai parancsnoka kijárási tilalmat rendelt el, de a fegyveres ellenállást ez nem tudta megakadályozni – idézte fel történeti források alapján az eseményeket.
Az emlékezĹk mécsest gyújtottak és helyeztek el az ’56-os emlékkĹ lábánál a megtorlás áldozatainak emlékére
Horváth Attila az áldozatok számát is ismertette: a harcok november 4-én a fĹvárosban 135 áldozatot követeltek, míg a KSH 1957. januári jelentése szerint az október 23-a és január 16-a közötti események országosan 2652 emberi életet követeltek és 19 226-an sebesültek meg. A forradalomban való részvételért kivégzettek száma az eltérĹ adatokat közlĹ források szerint 220-340 között volt. A szabadságharc leverését követĹen mintegy 200 000 ember menekült el az országból, túlnyomórészt a zöldhatáron át. A menekülteknek csak kis része volt fegyveres felkelĹ, többsége a visszatérĹ terror, politikai megtorlás, illetve a sivár lehetĹségeket biztosító szovjet rendszer elĹl menekülve, a nyugati szabad világban elérhetĹ jobb életben bízva kelt útra. A következĹ három évben mintegy 400 embert végeztek ki a forradalomban való részvételért, több mint 21 000 személyt börtönöztek be, 16-18 000 fĹt internáltak. A börtönökben sokakat brutálisan vallattak, megkínoztak, köztük számos nĹt és kiskorút is. A szovjet hadsereg által elfogottak közül további többszáz fĹt szovjet hadbírósági eljárás során végeztek ki, mintegy 860 embert a Szovjetunió kényszermunkatáboraiba deportáltak.
1956 Magyarországa, a magyar emberek millióinak elszántsága a szabad világ reményét jelentette, ezért a szónok hangsúlyozta végül, hogy emlékeznünk kell azokra, akik vérüket adták azért, hogy ma szabadon élhessünk, a szabadságért hozott áldozatuk soha nem merülhet feledésbe.
Az emlékezĹ beszédet követĹen az egybegyĹąltek közösen imádkoztak az áldozatokért Vecsey Katalin református lelkész vezetésével, aki ezt követĹen áldást is mondott.
A lyukas zászló és fekete lobogó által övezett emlékkövön mécsesek gyulladtak meg, hirdetve, hogy Zircen sem feledkeznek meg az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjairól. A Békefi Antal Városi Könyvtár, MĹąvelĹdési Ház és Stúdió KB által szervezett megemlékezést Csaba Lilla konferálta és Márai Sándor sorait idézte a nemzeti gyásznapon.
Kelemen Gábor